Családban élni kincs            

Egy inspiráló, vállalkozónővé válást segítő programon ismertem meg Timit az év elején. Elsőre az fogott meg benne, hogy hihetetlen szenvedéllyel, átéléssel mesélt a történetmesélő családfotózásról.  Nagyon energikus, pozitív kisugárzású "csajszinak" tűnt. Aztán, amikor megtudtam, hogy 4 gyermek anyukája, picit lehidaltam és egyből az fogalmazódott meg bennem, hogy csak tudnám hogy csinálja. Most megkérdeztem tőle..

- Mondanál kérlek pár szót magadról.

Szia, B. Nagy Tímea vagyok, történetmesélő családfotós. Családban élek, feleség vagyok, négy gyerek anyukája. A legkisebbem még csak most tanul lépegetni, a legnagyobb pedig már tizenéves, és nemcsak hogy magabiztosan jár, de az idegeimen táncolás tudományában is kezd jeleskedni.

Aki vagyok, meghatározza a hivatásomat. Hiszek benne, hogy családban élni kincs, és a leginkább gazdagító közeg lehet.

Számtalan helyen kell megfelelni, a legjobb arcunkat mutatni, az esetleges hiányokat elkendőzni, rejtegeni, az előnyöket kidomborítani. A családok megítélésében talán ez még hatványozottabban van jelen. Az Anyatalpaló olvasótáborának azt hiszem nem kell különösebben magyaráznom, milyen az, amikor a buszon utazók méltatlankodó tekintete sortüzében próbálod megnyugtatni a fáradtságtól síró kisfiadat, vagy a szomszéd néni kéretlen öltöztetési tanácsaival szembesülsz minden hideg, esős, vagy akár napsütéses reggelen.

Tudom, hogy anyának lenni nem könnyű. Szeretnénk nagyon jól csinálni. De olyan kevés a visszajelzés, pláne az elismerő szavak, a biztatás. Az a hivatásom, hogy megmutassam, mennyire csodálatos is a te családod! Néha maszatos, káoszos, hangos, de valódi, és a tiéd! Ajándék vagytok egymás számára, és ezt ünnepelni kell! Fényképekkel is.

- Mit jelent, hogy valaki dokumentarista fotós?

Történetmesélő fotográfusként definiálom magam, szakmai nyelven ez dokumentarista irányt jelent. Mivel szembesültem vele, hogy ez a műfaj sokakban előhívja a szociofotók sokszor komor világát, így kerestem egy olyan kifejezést, ami érthetőbben, világosabban mutatja, mit is csinálok. Hogyha elmesélem a történeteteket a képeimen, az azért jobban hangzik, mint ha dokumentálom az életeteket, nem igaz? Ti élitek a hétköznapokat: fogmosás, reggeli, leszedni az asztalt, elpakolni, pelenkázni, aranyszőke fürtökbe simítani kiscicás csatokat, bekötni a cipőfűzőt, megoldani a vitát, ölelni, vigasztalni, sírni, nevetni. Ahogy naponta, rendszeresen, egyfajta rutinból. Én pedig jelen vagyok, megfigyelek, gyönyörködöm bennetek, látom a köztetek lévő szeretetkapcsolat apró jeleit, a családotok egyedi mozzanatait - és ezt ajándékozom nektek a képeimen. Nem irányítok, nem állítalak be titeket, nem kell pózolni, mosolyogni sem kötelező - ezek az őszinte pillanatok lesznek az igazi emlékeitek.

Dolgoztam fotóstúdióban évekig, működtettem saját műtermet is. Ezek mentén a tapasztalatok mentén fogalmazódott meg bennem, hogy lehetne ezt másként is. A fotózás legyen jó élmény a család számára! Hogyha viselkedni kell, senki sem lehet igazán önmaga. A szülői kreatívitás nem ismer határokat, amikor rá kell venni egy gyereket arra, hogy oda álljon, ahova kell, és ráadásképp még mosolyogjon is. Hallottam már csábító ígéreteket, vonzó jutalmakat, és különféle fenyegetéseket is, a cél elérése érdekében... Persze én is bevetetettem sok mindet, hogy jókedv legyen, és vidámság, de legalább a stúdióban kifeszített háttérpapíron maradjon a család apraja-nagyja. Leizzadtunk, nem mondom. Szülők is, fotós is.

- Hogy zajlik nálad egy családfotózás?

A fotózások általában otthon zajlanak, vagy bárhol, ahol otthon érzitek magatokat. Olyan napszakban, ami számotokra a legalkalmasabb. Azt csinálhattok, ami jól esik. Fotóztam már közös sütés-főzést, bicajozást, strandolást, lehet társasozni, dinnyemagköpő versenyt rendezni, de az esti fürdetés és mesemesélés megörökítése is kincs lehet.

- Négy gyerekes anyaként neked mik a legnagyobb kihívásaid? Áruld el a titkot! :)

Lassan egy éve lettünk nagycsalád. Négyszeres anyuka. Még mindig kicsit szokatlan. Ha három gyerek van körülöttem, legyen az bármelyik három - úgy érzem, megvagyunk, teljes a létszám. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy van egy negyedik is valahol. Amikor jövünk-megyünk, és körbenézek, megvan-e mindenki, olyan soknak tűnünk. Szokatlan, mintha nem eggyel, hanem jóval nagyobb lépésben bővült volna a család.

Ha belegondolok, megrémít, hogyan lennék képes mindenkit látni, érezni, mindenkire reagálni, adni magamat - ölelni, amikor azt kell; figyelni, kérdezni, érteni, amikor azt kell. Szeretni, ott lenni, nekik lenni. És a akkor még a férjemről nem is beszéltem... A sor végén ott vagyok én is magamnak, nem elhanyagolhatóan. Hiszen Vekerdy Tamás bölcs meglátással megmondta, nem a szavaiddal nevelsz, de legtöbb esetben még csak nem is a tetteiddel. Hanem azzal, aki vagy. Legbensőbb motivációidban, késztetéseidben, félelmeidben, meggyőződéseidben. Fontos felelősségem szülőként, h törődjek magammal. Például, este veszek egy forró fürdőt, és elfelejtem, hogy négy gyerekes, leharcolt anyuka vagyok. Viszek magammal egy pohár bort, hallgatok egy kis Mozartot, és élvezem az életet.

Csak előbb kihalászom a kádból a gumikacsát. Leengedem az ott hagyott, kihűlt fürdővizet, és elpakolom a kishajót, a habitapikat, felmosom a kipancsolt vizet, felakasztom a földre hajított fürdőköpenyt. Még gyorsan szétválogatom a szennyest, a mosógépben maradt ruhákat kiteregetem, úgyis csak akkor lehet, amikor nyugi van. Aztán az ágyban, félálomban eszembe jut, hogy volt egy kósza ötletem Mozarttal, de már álommá keverednek a gondolatok a fejemben, talán meg is volt az forró fürdős lazulás? Ki tudja, de mégis úgy érzem, alapvetően minden rendben.

Mert ez az életem, és végül is, most pont ettől szép.

Hát, valahogy így.

- Hogyan tud szerinted jól működni egy nagy család, hogy mindenki jól érezze magát benne?

Nagyon fontos az időmenedzsment. Erre leginkább a nagycsaládos életforma tanított meg. Ha nem szervezed meg, nem lesz időd azokra a dolgokra, amikre szeretnéd. Egy rejtélyes, fekete lyuk elnyeli. (Lehet, hogy ugyanoda kerül az idő is, ahová a fél pár zoknik. A családok hátborzongató misztériumai...)

Rendszerben működünk, be van osztva a házimunka, a kettesben idők, közös és egyéni programok. Hetente nagy, családi megbeszéléseket tartunk, ahol reflektálunk, újratervezünk, vágyakat és kötelességeket tervezünk bele az életbe.

Hálás vagyok, hogy ennyien vagyunk, még ha szinte soha nincs is csend és nyugalom körülöttem. Bármennyire is próbáljuk szervezni az életet, jól ismerem, milyen az, amikor este pakolod el a reggelit, próbálsz igazságot tenni két felháborodott gyerek között, de igazából azt sem tudod, miben, és estére fáradtan rogysz le a fotelba, vegyes érzelmekkel telve. Ismerem az életedet, egy kicsit biztosan. Mert én is ebben vagyok. Biztos lehetsz benne, ha elmegyek hozzátok fotózni, semmin nem fogok meglepődni. Szeretni fogom, ahogy éltek. Remélem, találkozunk!

www.csaladmesek.hu