Megvoltak az elveim, majd megszületett a kislányom!
Dominikné Rozgonyi Tündi
Baba tervezès előtt, majd állapotosan teljesen más kép volt a fejemben az anyasággal kapcsolatban.
Most azért 21 hónap elteltével visszamennék beszèlgetni egyet az akkori önmagammal...
A várandósság számomra egy mámoros állapot volt. Sose voltam rosszul, és valahogy az egész időszak egy büszke "pocaksimogatásból" állt.
Megvoltak az elveim,amiket vagy a rokonok, ismerősök mondtak, vagy ismeretterjesztő könyvekből olvastam-és ezekből összeállítottam a 9 hónap alatt egy képet, hogy mit hogyan kell,illetve mit hogyan fogok tenni. Fel voltam készülve a nevelèsi elvekből,tudtam,hogy miben hiszek, mi az,amit én sose fogok csinálni.
Majd megszületett a kislányom. ;)
A kórházban töltött 3.nap éreztem először,hogy nem olyan a valóság,mint ahogy elképzeltem...
Ès azon a 3.napon-a cumiellenes felfogással a fejemben- betettem a cumit Izabella szájába, s mindketten boldogok voltunk. Ez csak egy példa a számtalanból,amit éles helyzetben másképp alkalmaztam,mint ahogy azt eredetileg gondoltam,hogy jó lesz. :)
Azt hiszem akkor lett úrrá rajtam először a káosz mikor hazamentünk a kislányunkkal és ott találtuk magunkat hárman immáron családként. Minden más lett. A kislányom semmiben nem követte a "trendeket", szabályokat, családi tapasztalatokat, gyermekorvosi ajánlàsokat. Én pedig meg akartam felelni mindannyiuknak. Mindenért aggódtam,hogy Iza le van maradva, vagy, hogy miért nem úgy csinálja,mint a többiek...folyamatosan töprengtem,hogy jól csinálom-e. (Ez a mai napig így van,de most éppen dackorszakból kifolyólag,ami egy teljes másik cikket érdemel.) :))
De mindemellett mi ketten boldogok voltunk. (Persze a férjem is,de ez most rólunk ès az anyaságról szól.)
Kb. az 5. hónapnàl járva gondolkodtam el azon,hogy végülis időpocsékolás volt az a sok elolvasott cikk,anyag. Persze nem könnyítették a helyzetemet az Izámmal egykorú "mármindentcsinál/eszik" és "1heteskorátólátalussszaazéjszakát" gyerkőcök szülei sem. Természetesen nem azt vártam,hogy másoknak is legyen nehézsége. De akkor ott, nagyon jól esett volna a lelki támogatás. Könnyebb lett volna, ha találkozom ilyesmi tapasztalatokkal is.
Nekem másfél èv kellett ahhoz,hogy -első gyermekes anyaként -teljesen el tudjam engedni a fülem mellett ezeket az elvárt dolgokat,s tènyleg csak arra figyeljek,amit mindvégig tettem. Rá ès magamra. Mert kezdettől azt néztem-igaz,csak csendben lázadva,-hogy neki ès nekem mi a jó.
Véleményem szerint a kezdő anyukák, és ezt a környezetemben is tapasztalatom, elvesznek a társadalmi elvárások tengerében.
Èn pedig szeretném inspirálni a kezdő,örök kételyekkel teli anyatársaimat,hogy minden tökéletes,amit tesznek a gyermekeikért️
Mondom ezt úgy,hogy 21 hónap van a hátam mögött. Tehát le is szögezném,hogy nem tanàcsokat szeretnék osztogatni és Coelho-okosságokat mondani.
A célom az, hogy tapasztalatokat meséljek el az életünkről,magamról, Izáról.
Ezáltal akiknek éppen hasonló az élethelyzete, talán szintén erőt tud meríteni majd ezekből az írásokból.
...és hogy mit változtatott meg bennem az anyaság ez idő alatt?
Sokkal magabiztosabb lettem. Erősebbnek érzem magam lelkileg.
Olyan boldog vagyok,amit nem tudok szavakkal leírni. Illetve arra sem emlékszem,hogy gyerek előtt mi okozott ekkora örömöt,mint amilyen a hangos kis kacaja.
Előjöttek olyan szuper képességek,amikről nem is tudtam,hogy léteznek. :) Pl.:mi minden fér el két kézben egy 15 kg-os totyogóval az élen. Vagy, hogy pár órás alvással is lehet élni... :) stb, stb ... ;)
Sokszor úgy érzem,hogy ha Iza nem lenne, lehet, hogy adott szituációkat sokkal nehezebben kezelnék.
Óriási támaszom már most, és bízom abban,hogy mindig ilyen jó anya-lánya kapcsolatunk lesz.
Dominikné Rozgonyi Tündi vagyok, egy nagyon aktív,akaratos,ám érzékeny 21 hónapos anyukája. Izabella igazi szerelem gyerek,akinek a nevét már akkor megálmodtam,amikor még csak udvarolt nekem az apukája. :) Hamar érkezett hozzánk. Nagyon szerettünk volna családot alapítani, így 1 év után már hárman voltunk.
Rólam amit tudni érdemes,hogy vidám,alapvetően mindig pozitív szemléletű vagyok. Szeretem a pörgést,jövést-menést,de néha nekem is szükségem van a nyugalomra,pihenésre, én-időre.
Jelenleg otthon vagyok. Szeptembertől szeretném elkezdeni a bölcsődét,mert Iza nagyon szereti a gyerekeket,s úgy érzem,hogy boldog lenne ha gyerekek között lehetne.Viszont nagyon anyás,emiatt vannak félelmeim,hogyan fog zajlani a beszoktatás. Engem nem vár vissza munkahely,mert határozott idejű munkaszerződésem volt,így rám pedig a munkakeresés vár. Nyáron költözést tervezünk,emiatt egyelőre nem tudom,hogy ő hova fog bölcsibe járni,én merre fele keressek munkát....
Úgyhogy nagyon izgalmas időszak vár a mi kis családunkra. :)
Sokat gondolkodtam már azon,hogy szívesen írnék én is, hiszen az anyaság és minden ezzel járó élmény kifogyhatatlan forrás... mindig akad egy jó sztori, egy vicces esemény, egy érzékeny pillanat... 0-24.
Illetve az előbb említett várható események miatt is szeretnék irni, amit jó lesz visszaolvasni, majd ha már túl leszünk rajta. :)